Vagy olcsó egy latex ruha, vagy minőségi. Egy ruhánál a belefektetett energiát, időt és figyelmet kell megfizetni. Ha betanított munkások készítik, netán apró sárga kis fröccsöntőkezek, akkor természetesen az ipari mennyiséghez társuló ipari minőség, és sorozatgyártáshoz leegyszerűsített szabásminták mellett az ár is alacsony. Ellenkező esetben egy emberi értelem látja el a folyamat irányítását és felügyeletét a munka elejétől a végéig, ergo arra az időre mintegy kibérled a készítő teljes kapacitását. Azt pedig meg kell fizetni. Vannak persze középutas megoldások is, mint pl. egy-egy nevesebb márka csehországi, kínai gyára, de ezeknél már csak a hírnév az, amit meg kell fizetned, a ruha minősége már rizikós: régi munkások által készített esetében meglehetősen jók, míg épp betanulás alatt lévők kezei közül kikerülők rosszak. Persze ilyen rendszer fenntartása egyet jelent az egyedi figyelem feladásával, vagyis a készítési folyamat gazdaságossá tételével (szemben a minőség prioritásával), a részletek egyszerűsítésével, a kollekciók/modellek általánosításával, a méretre való készítés szűkítésével, vagy teljes feladásával.