Néha előkerül a kérdés, ami maradéktalanul érthető: a kérdést feltevő szinte tűkön ülve várja, hogy álmai darabja végre kezei közé kerüljön, míg a készítőnél a megrendelt darab bekerül a sor végére. Ám ebben a sorban minden munkának ugyanannyi figyelmet szentel, s ha nekiáll egynek, csak azzal foglalkozik. Legalábbis én ezt a hozzáállást tartom korrektnek. Nálam is sokszor a legtöbb időt az veszi el, hogy egyszerre csak egy ruhával foglalkozok, míg az összes többi vár a maga sorára. De a konkrét munkafolyamat is lassú. Először a fejemben kell összeállnia a ruhának, a szabásminta apróságaitól kezdve az összeállítás, megvalósítás legkisebb részleteiig. Az összeállítás során sem lehet tíz perc alatt végigvarrni, letisztázni, elvasalni mindent. A gumival meglehetősen pepecselős a munka, s a lehető legnagyobb odafigyelést igényli. Sok esetben egy lehetőség van a próbálkozásra. S természetesen csak a munka közben jönnek elő az adott ruha problémái, amelyekre előre nem lehet készülni. Legvégül: a készítő is ember, van magánélete.