Mártás
A szex shopos cuccok általános előállítási módja, amelyek leginkább arra valók, hogy az érdeklődőknek örökre elvegyék a kedvét. Az így készült ruhákat nevezik – tévesen – öntöttnek is. Az eljárás lényege, hogy a készítendő darab pozitív mintáját mártják bele a folyékony latexbe, azután ezt fixálják. A módszernek több hátránya is van:
- a felhasznált latex általában más, mint a direkt ruházati célra készített – gumi/latex/lufi illat helyett legtöbbször biciklibelsőre emlékeztető, keserű szaga van
- az anyag egyenletlen vastagságú lesz – egyenetlenül nyúlik, emiatt könnyebben szakad
- az anyagban ellenőrizhetetlenül buborékok maradhatnak – ahol már kis erő hatására is szakad a ruha
- az eredmény még konfekcióméretnek se nevezhető
Ragasztás
A kézzel dolgozó készítők által használt legáltalánosabb készítési mód. Előnye, hogy a ruha szabása teljes mértékben hagyományos, míg a részek egymáshoz való illesztése az anyaghoz legjobban illő, legerősebb megoldás.
Varrás
Általában a divatcégek kifutón megjelenő darabjai kerülnek (kerültek, már találkoztam olyan megoldással, hogy a ruhaterv megvalósítását hozzáértő készítőre bízták) így nyilvánosság elé. Ők tartanak ettől az anyagtól, mert „nehezen lehet dolgozni vele”… Természetesen, mert az átlyuggatott latex nem tartja meg a cérnát, így hamar szakad. Ilyen esetben a szabásmintával valószínűleg nincs gond, mégis árulkodik a készítő latex ruhákkal való tájékozatlanságáról.
Kevert megoldások
A fentebbi megoldásokat néha egyszerre használják, ami a hibás technológia, vagy (sajnos ez is előfordul) az átverés biztos jele. Például a mártással könnyen elkészíthető jumpsuithez ragasztással kerülnek az ujjak, de a teljes catsuitet már mint ragasztottat árulják. Vagy a ragasztott ruhába a zipzárt mintegy megerősítendő, még pluszban bele is varrják – ez a latex szempontjából minimum kétséges megoldás.