Ha ló nincs, jó a szamár is

Sokszor belefutok abba a vélekedésbe, hogy “előbb kipróbálom a lakkot, és ha bejön, veszek latexet”. Bizonyos szempontból érthető, hiszen a lakk, s főleg a PVC sokkal olcsóbb, mint a gumi. Az egyezés nagyjából arra korlátozódik, hogy bizonyos körülmények közt mindegyik fényes… Mivel ezzel ki is fújt minden hasonlóság, értelmetlen összehasonlítani a kettőt. Ha bejön a lakk, azzal még semmit nem tudtál meg a latexről; ha nem jön be, még mindig nem tudod, hogy a latex bejönne-e. Olyan ez, mint ha azért vennék almát, hogy tudjam, milyen a papaya – hisz mindkettő gyümölcs…

Continue Reading

Mégis, hogy lélegzik alatta a bőr?

A kérdést azzal szoktam elütni, hogy szerencsére nem vagyunk békák, hogy szükségünk lenne bőrlégzésre. Aztán meg kit érdekel? Nem ezért vesszük fel, ez az anyag egészen mást ad, mint egy lenvászon zsákruha. És még egy apró érdekesség: a latex, amiből a ruhák készülnek, valamennyire légáteresztő. Ezt könnyen ellenőrizheted egy óvszerrel, és valami jellegzetes szagú, belétett anyaggal. Ha valahol tökéletes légmentességre van szükség, ott műgumit használnak.

Continue Reading

Mi a fenét tart olyan sokáig, hogy elkészüljön egy gumiruha?

Néha előkerül a kérdés, ami maradéktalanul érthető: a kérdést feltevő szinte tűkön ülve várja, hogy álmai darabja végre kezei közé kerüljön, míg a készítőnél a megrendelt darab bekerül a sor végére. Ám ebben a sorban minden munkának ugyanannyi figyelmet szentel, s ha nekiáll egynek, csak azzal foglalkozik. Legalábbis én ezt a hozzáállást tartom korrektnek. Nálam is sokszor a legtöbb időt az veszi el, hogy egyszerre csak egy ruhával foglalkozok, míg az összes többi vár a maga sorára. De a konkrét munkafolyamat is lassú. Először a fejemben kell összeállnia a ruhának, a szabásminta apróságaitól kezdve az összeállítás, megvalósítás legkisebb részleteiig. Az összeállítás során sem lehet tíz perc alatt végigvarrni, letisztázni, elvasalni mindent. A gumival meglehetősen pepecselős a munka, s a lehető legnagyobb odafigyelést igényli. Sok esetben egy lehetőség van a próbálkozásra. S természetesen csak a munka közben jönnek elő az adott ruha problémái, amelyekre előre nem lehet készülni. Legvégül: a készítő is ember, van magánélete.

Continue Reading

Mitől kerül ennyibe?

Vagy olcsó egy latex ruha, vagy minőségi. Egy ruhánál a belefektetett energiát, időt és figyelmet kell megfizetni. Ha betanított munkások készítik, netán apró sárga kis fröccsöntőkezek, akkor természetesen az ipari mennyiséghez társuló ipari minőség, és sorozatgyártáshoz leegyszerűsített szabásminták mellett az ár is alacsony. Ellenkező esetben egy emberi értelem látja el a folyamat irányítását és felügyeletét a munka elejétől a végéig, ergo arra az időre mintegy kibérled a készítő teljes kapacitását. Azt pedig meg kell fizetni. Vannak persze középutas megoldások is, mint pl. egy-egy nevesebb márka csehországi, kínai gyára, de ezeknél már csak a hírnév az, amit meg kell fizetned, a ruha minősége már rizikós: régi munkások által készített esetében meglehetősen jók, míg épp betanulás alatt lévők kezei közül kikerülők rosszak. Persze ilyen rendszer fenntartása egyet jelent az egyedi figyelem feladásával, vagyis a készítési folyamat gazdaságossá tételével (szemben a minőség prioritásával), a részletek egyszerűsítésével, a kollekciók/modellek általánosításával, a méretre való készítés szűkítésével, vagy teljes feladásával.

Continue Reading